Iszonyúúúúúúan fáj a fejem. Zoli rettenetes zajt csap, odakint meg a csosssszadt jak rágja túl hangosan a cirokseprűt a csatornában. Szóval, semmi nem százas… Átkapcsolok robotpilótára és összepakolok, majd levánszorgok a Base Camp...

Reggel felkerülnek nehéz zsákjaink a szerencsétlen terep-gebe hátára, majd megindulunk lefelé. Megint elámulok rajta, milyen találó neve van a hegyünknek: a Zöld Mezők Fölé Magasodó Orom… És tényleg, milyen végtelenül hullámzik ez...

Komor a hangulatunk reggel… Zoli biztos, hogy nem tudna csúcsot támadni, a torokfájása a mellkasára húzódott. Önzetlenül felajánlotta, hogy amíg biztonságosan lehet, feljön, de persze így nagyon más a leányzó fekvése. Az ismételten...

Pihenőnap és stratégiai megbeszélések. Reggeli után a szokásos pihenőnapos rutin: lecsutakoljuk magunkat, mosunk, felszereléseket szárogatunk és ellenőrzünk, majd én nekivágok, hogy folytassak egy kis „ipari kémkedést”. Először az...

Eredetileg úgy volt, hogy ma a 2-esbe költözünk. Henry ügyfelei azonban nem jöttek még fel, és a csúcstámadásunkat velük szerettük volna szinkronizálni. Aztán...
Az éjszaka a 2-esből három sátrat fújt el a szél, itt, az 1-esben egy...

Valamivel 1 óra után már ébren vagyok, de mivel nem főzünk, hanem hideget reggelizünk, még nem csapok lármát. Csendben megmérem az oxigén-szaturációmat, vitaminokat veszek be, és várok fél órát. Akkor aztán – mint a zombik –...

Fura nap ez a mai. Bár minden tekintetben olyan, mint egy „rendes pihenőnap”, mégis folyamatosan tudatában vagyunk, hogy este már nem kényelme, kibélelt sátrunkban térünk nyugovóra, hanem irány a hűvös éjszaka, és a Depó Tábor,...

Olyan jó dolog, hajnalban csak elégedetten morrantani egyet, majd félálomban megvárni, amíg a sátorról a nap leszárítja az éjszaka rárakódott deret. Az Alaptáborhoz már tökéletesen hozzászokott a szervezetünk, és reggel, amikor...

Reggel eszembe se jut, hogy ma van a születésnapom. Éjszaka sajnos bőségesen havazott, és az idő most sem valami fényes, így egyértelmű, mi a terv: irány az Alaptábor.
A 2-es felszerelését deponáljuk, némi nehézség árán mindketten...

Közepesen korán (már világosban) kelünk, és kotyvasztunk valami leves-félét. Igazán jól aludtunk. Összepakolunk (valami itt a Gleccser-depóban marad, van, ami feljön velünk az Egyesbe), majd nekivágunk az 1-es Táborba vezető monoton,...

Sikerül a hajnali kelés. Valójában persze még éjszaka van... A szakácsok hősiesen elénk varázsolják a megrendelt chapatit (lepénykenyér), friss hagymát, főtt tojást. Mi pedig hősiesen – és gyakorlatilag egy szó nélkül –...

Még a mai napot is pihenésre szánjuk. Zoli köhögése javult. Az időjárás egyelőre kiszámítható: éjjel néha havazik, majd az éjszaka második fele tiszta. Felhősödni rendszerint délelőtt 11 és 12 között kezd. Csendben várakozunk,...

Mostani feladatunk, hogy a lehető legalaposabban kipihenjük magunkat, és felkészüljük a következő – reményeink szerint a csúcstámadás előtti utolsó – akklimatizációs és táborépítő körre. (Ennek célja az 1-es kiépítése, majd...

Tiszta időre ébredünk. Levest főzünk (amit egy kis sajttal bolondítunk meg), majd összepakolunk.
Azt tervezzük, hogy átkelünk a jéglabirintuson, felvánszorgunk az unalmas gleccserlejtőn, és felállítjuk az 1-es Tábort, majd ott...

Tipikus expedíciós nap. Hajnalban kinézünk, és nem tetszik az idő, látótávolság nuku, valamint havazik. Tovább szunyókálunk.
Kora délelőtt megint kinézünk. Az idő még mindig pocsék. Eszünk egy kis sajtot, szalámit meg csokit, majd...

Korai reggeli után segítettünk a lányoknak, hogy zökkenőmentesen hazajussanak: átbeszéltük a hazaút részleteit, megegyeztünk a hordárokkal stb. Furcsa érzés volt látni, ahogy „érzékeny búcsú után” elindulnak lefelé. Az eddigi...

A mai nap pihenőnap és egy komoly döntés napja volt. Kriszta és Ági – aki eredetileg is csak az expedíciós mindennapokba szerettek volna belekóstolni – úgy érezték, eleget láttak, eleget tapasztaltak, indulnak haza. Mi Zolival nagyon...

Egy komótosan elfogyasztott reggeli után vágtunk neki az útnak az úgynevezett Depó Tábor felé. (Kb. 5900 m.) Az út a gleccser erősen szabdalt és erősen sáros oldalmorénáján vezetett. A mélyen bemetszett sziklás völgyekben bolyongva...

Ma van a puja szertartás napja. Egy aranyos láma bácsi érkezett, aki kőtömbökből emelt és szalagokkal, imazászlókkal és egy alföldi hímzett terítőre emlékeztető lebernyeggel díszített oltárunk előtt kántálta a szent szövegeket....

Megjött a tábori felszereléseink maradéka. Lassan kiépül az „infrastruktúránk”: van már ebédlősátrunk, szakácsunk kicsomagolja a Nepálból hozott finomságokat, sőt, egy zuhanysátrat is varázsolnak a hegyoldalba. (Az elnevezés...

Ebédlősátrunk még nincs. Mint kiderült, a tábori felszerelés egy része nem érkezett meg, így együtt étkezünk, az egyenlőre nagyon puritán konyhában. Raamék (szakácsunk és segítője) heroikus munkát végeznek: főznek, sürögnek,...

Nagy nap a mai. Reggelinket ezúttal 6 óra körül költjük el, majd összepakolunk, és megkezdődik a jakhajcsárokkal játszott örök játszma,a hány-kiló-hány-csomag-hány-jak-hány-dollár nevű, örökzöld tánc. Az első mérés után 270...

A lányok egy sátorban alszanak, én meg Zolival osztom meg a másikat. Végül el tudunk aludni, és reggel csak 8:50 körül kászálódunk ki. Az idő felhős, de azért ideálisnak ítéljük egy kis átmozgató, akklimatizációs túrához. Zoli...

Először visszafelé indulunk el a terepjáróval Tingriből. A hegyoldalban még egyszer megcsodáljuk a kolostort, ahol az öreg láma bácsi megáldott minket, majd hamarosan letérünk a tavasszal befejezett, modern, aszfaltozott útról, és...

A mai egy igazán tartalmas pihenőnap volt. Reggeli után (ami egyébként minden morzsájával azt üzente, hogy most már mehetnétek az alaptáborotokba innen) a lányok Tingri vadregényes utcáit rótták, vásárolgattak. Zoli eljutott a Lost...

Egy felejthető reggeli után bekászálódunk a terepjáróba. Engem lenyűgöz, hogy most, az esős évszak után mennyire más arcát mutatja Tibet, mint tavasszal. A foltokban, teraszosan elszórt árpaföldecskéken aratásra váró gabona, az...

Akklimatizációs pihenőnapot tartunk. Én a reggelit átalszom, de Zoli a lányokkal felsétál egy közeli dombocskára. Ma már nem esik. A szobánkban nézzük a kínai tévét (Bruce Willis egész humoros kínai szinkronnal), beszélgetünk, a...

A határátkelés sohasem egyszerű. Különféle lepukkant szobákban üldögélünk, papírokra várunk, hivatalnokok adnak minket kézről-kézre. Végül csomagjainkkal együtt elérjük Zhangmu festői városát. Akik olvasták korábbi...

Az utolsó este még volt szerencsénk egy kathmandui rock zenekarhoz a Sam’s Terrace nevű intézményben. Másnap amúgy is szunyókálni szeretnék a buszban… Hét körül indulunk Kathmanduból, egy bugyi-rózsaszín busszal, szitáló, langyos...

Ma végre megláttuk a fényt az alagút végén: a felszereléseink lassan lezárt hordókba és óriási húzózsákokba (úgynevezett „disznókba”) vándorolnak. Fáradtak vagyunk, Kathmandura nem jutott időnk, de majd ha lejöttünk a hegyről....

Megérkeztünk. Kriszta és Ági rácsodálkoznak e színes, hangos, szagos, fura ázsiai forgatagra, Zoli és én mosolyogva nosztalgiázunk. Persze – mint mindig – most is rengeteg a teendőnk: az engedélyek rendben elkészülnek, de még sátrat...

Hajnali fények táncolnak a Lite Wellness épületének homlokzatán, miközben mi, a Kalandra éhes hegymászók összegyűlünk, hogy nekivágjunk a Himalájának. Négyen vagyunk: Kriszta, Ági, Zoli és jómagam. Az autóút – annak ellenére,...