Eredetileg úgy volt, hogy ma a 2-esbe költözünk. Henry ügyfelei azonban nem jöttek még fel, és a csúcstámadásunkat velük szerettük volna szinkronizálni. Aztán...
Az éjszaka a 2-esből három sátrat fújt el a szél, itt, az 1-esben egy sátrat szaggatott szét. Henry-ék meteorológusa szerint jetstream-ben vagyunk, és a helyzet nem túl biztató. A 2-es felé elinduló sherpa csapat visszatért, és azt mondták, ezt inkább most nem vállalják be.
Henry és csapata, valamint a franciák a visszafordulás mellett döntöttek. Zolival – némi fontolgatás után – mi is lefelé indultunk el. Az 1-es felett a terep ismeretlen, és magunknak kellett volna nyomot törni, építeni a rendkívül erős szélben. Kell, hogy nyíljon egy ennél kedvezőbb ablak.
10 és 11 között indulunk el lefelé. (Elég gyorsan haladunk az erős hátszélben...)
A jéglabirintuson már saját tempónkban, külön-külön kelünk át. Zolit a fennsíkon kialakított Depó Tábornál várom meg. Kb. 16_00-kor indulunk tovább, megint saját tempóban.
Sötétedés után nem sokkal (kb. 18.30-kor) érem el az Alaptábort. A szakácsok – akik nem számítottak ránk – adnak valami sűrű sherpa levest (egyébként nagyon jó, nem tudom, miért nem kapjuk ezt néha), majd bevackolom magam a sátramba, mivel nagyon fázom a fáradtságtól. Hallom még, ahogy Zoli is megérkezik, s bevackolja magát.