Az utolsó este még volt szerencsénk egy kathmandui rock zenekarhoz a Sam’s Terrace nevű intézményben. Másnap amúgy is szunyókálni szeretnék a buszban… Hét körül indulunk Kathmanduból, egy bugyi-rózsaszín busszal, szitáló, langyos esőben. Az utazás első néhány óráját jobbára átalszom. Arra ébredek, hogy a busz nem rázkódik, csend van és nyugalom. A pár száz méteres sor türelmesen vár: az út, ahogy az évnek ebben a szakaszában illendő, leszakadt. Valójában a hegyoldalról lezúduló sártenger terítette csak be az utat. Áldozatok nincsenek, két ház tűnt el. Az utat órák alatt megtisztítják, és én tovább alszom a következő úttorlaszig. Itt ezúttal a hegyoldalról lezúduló víz az út alatt húzódó csatornán nem tud átfolyni. Egy hatalmas exkavátor (a felirat szerint Japán ajándéka) erőlködik, hogy szabaddá tegye a csatornát. Az út most még ép, de az út mellett rémisztő mértékben nő a víz szintje. Zoli végül majdnem meggyőzi a rendőrfőnököt, hogy engedjen el minket, aki végül az utolsó pillanatban meggondolja magát, és az exkavátorral csatornát vágat az úttestbe, ezzel használhatatlanná téve az utat. Mi átkelünk a csatornán, szerzünk egy autót és Ram-jit, nepáli szakácsunkat hátrahagyva a teherautónyi csomagjainkkal eljutunk Kodariba, a nepáli-kínai határ nepáli oldalára.
Klein Dávid
Magyar Shishapangma Expedíció (2010)
Kodari
Napló
Magyar Sisapangma Expedíció 2010
Napló
2010. 09. 02.
