Megérkeztünk. Kriszta és Ági rácsodálkoznak e színes, hangos, szagos, fura ázsiai forgatagra, Zoli és én mosolyogva nosztalgiázunk. Persze – mint mindig – most is rengeteg a teendőnk: az engedélyek rendben elkészülnek, de még sátrat kell javíttatni, élelmet kipótolni, ezer apróságot beszerezni… Vajon járhatók-e az utak? Minden régi barát és ismerős ad pár tippet és van pár bennfentes értesülése. Ki az összekötő tiszt? Meg tudjuk-e változtatni az útvonalunkat az Alaptáborig? Tudom, hogy leírtam már korábban, de érdemes elismételni: olyan érzés ez, mintha két külön hegyet szeretnénk megmászni: az első feladatunk, hogy elérjük az Alaptábort, épen, egészségesen, minden felszerelésünkkel, készen arra, hogy nekifeszüljünk a második, valódi hegynek.

Klein Dávid
Magyar Shishapangma Expedíció (2010)
Kathmandu