Ma végre megláttuk a fényt az alagút végén: a felszereléseink lassan lezárt hordókba és óriási húzózsákokba (úgynevezett „disznókba”) vándorolnak. Fáradtak vagyunk, Kathmandura nem jutott időnk, de majd ha lejöttünk a hegyről. Viszont most jutott eszembe egy sztori még a tegnap estémből. Zolival beültünk pár italra egy-két helyi intézménybe, aztán én még sétálgattam egy kicsit a langyos, éjszakai, könnyű esőben. Séta közben mellém gurult egy riksha sofőr, aki haza akart vinni. Nemet mondtam, de aztán egy hirtelen ötlet hatására, felajánlottam, hogy egy kicsit megriksháztatom. Némi győzködés után ellazult saját járműve hátsó ülésén és jó fél órán keresztül karikáztunk a Thamel negyed girbegurba, sötét utcáin keresztül. Ha minden kötél szakad, riksha sofőr leszek Kathmanduban…

Klein Dávid
Magyar Shishapangma Expedíció (2010)
Kathmandu