Korai reggeli után segítettünk a lányoknak, hogy zökkenőmentesen hazajussanak: átbeszéltük a hazaút részleteit, megegyeztünk a hordárokkal stb. Furcsa érzés volt látni, ahogy „érzékeny búcsú után” elindulnak lefelé. Az eddigi út során keményen helyt álltak, hiányozni fognak.
Másfelől tudtuk, hogy egy-két napon belül meleg zuhany és Nepál zöld-sáros-párás-csodás forgataga fogadja majd őket. Egy pillanatra, azt hiszem, irigyeltem őket...
Aztán Zolival a Hegy felé fordultunk, és hatalmas zsákjainkkal (minimum egy újabb tábor kiépítésére elegendő felszereléssel) megindultunk felfelé az oldalmorénán nap, nap után egyre markánsabban kirajzolódó ösvényen.
Mindketten jó erőben voltunk, de Zolin sajnos erőt vett egy jellegzetes magashegyi ingerköhögés, így neki lassabb tempót kellett diktálnia.
Egyenletes mozgással, kevesebb, mint 3 óra alatt értem el a Depó Tábort. Az ösvény vonalvezetése előnyére változott, és magasan kikerülte a korábbi veszélyes, kőomlásos vályúkat.