Közepesen korán (már világosban) kelünk, és kotyvasztunk valami leves-félét. Igazán jól aludtunk. Összepakolunk (valami itt a Gleccser-depóban marad, van, ami feljön velünk az Egyesbe), majd nekivágunk az 1-es Táborba vezető monoton, hosszú lejtőnek.
Meglehetősen nagy terheket cipelünk, szállítunk, mivel a 2-es Tábor kiépítéséhez szükséges kacatok is nálunk vannak. Szerencsénkre a napot felhő takarja. Később pedig – szerencsétlenségünkre – a felhő eloszlik. A kegyetlen napsugárzás elől nem lehet elmenekülni. Az időnként ránk köszönő hószállingózást mint megváltó csodát üdvözöljük.
Végül több, mint 7 órán keresztül – bambusz jelzőkarótól bambusz jelzőkaróig haladva – vánszorogtunk a végenincs hólejtőn. Elcsigázva érkezünk meg. Az 1-es Tábor egy szélvédett medencécskében bújt el. Némi lapátolás után sikerül felállítanunk nem túl tágas sátrunkat. Levest főzünk, és legalább 2 liter vizet olvasztunk.
Az éjszakát enyhe fejfájással ússzuk meg.