Egész jól aludtam az éjjel… Reggeli után szereztünk egy járművet a bazárban és átmentünk megint a forráshoz. A mai akklimatizációs túránk során csak 172 métert emelkedtünk, cserébe viszont egy gyönyörű dombocskán kötöttünk ki, ahol a szokásos kőkupac, imazászlók és néhány eldobált cipő várt minket. (Ez utóbbira évek óta szeretnék rákérdezni, de mindig elfelejtem. Láthatóan van valami jelentősége annak, hogy a helyiek felballagnak egy dombtetőre és otthagyják a cipőjüket. De vajon mi…)
A dombtetőn szerencsére nem volt túl erős a szél, így bekucorodhattunk a csorten tövébe és élvezhettük kicsit a napfényt, a felettünk elúszó felhőket, a letisztult, kiüresedett tibeti táj látványát… Ebéd után ellátogattunk egy fogadóba, ahol ismerjük a helyieket. Az anyuka és az apuka nem voltak otthon, de a nagyszülők igen. A nagypapa régen láma volt, így – mielőtt kihozták volna a palacsintáinkat – egy áldás zsinórral lepett meg minket és egy kis zacskóban megáldott rizsszemekkel. Holnap alaptábor…

Klein Dávid

2014.04.22.

Edina és Dávid

2014.04.22.

Dávid