A hetedike Isztambulban ért minket. És ennek nem örültünk. Már valahol Ázsia felett kellett volna hasítanunk az eget, de a gép késett bő négy órát. Edina (aki egyébként Londonban lakik) Isztambulban csatlakozott hozzám, egy nyüzsgő kocsma nehezen kiharcolt szegletében, s így már a teljes, két fős csapat folytathatta a választási totót, miközben vártuk, hogy a légi utas szállítás istenei megkönyörüljenek rajtunk. Végül felszállt velünk a gép, és én zavaros álomba merültem, miközben testem origami-szerű pózokba tekeredett a szűkre szabott ülésen. A reptéren az Asian Trekking ügynökség kisbuszába gyömöszöltük a motyónkat, majd – rövid zötykölődés után – elfoglaltuk a szobáinkat a Thamel Hotelben. Jó itt lenni megint…
A délután csupa kellemes meglepetéssel volt tele: Dawa (itteni ügynökünk) megszerezte a vámról szállítmányunkat, és ezeket már át is szállították a szállodánkba. Kitöltöttünk egy rakás papírt, átbeszéltünk egy csomó fontos dolgot…. De lényeg, a lényeg: úgy tűnik, semmi nem áll útjába annak, hogy 10-én tovább induljunk a kínai határ felé!

Klein Dávid

2014.04.17.