Nyugodt, egyenletes tempóban kezdünk reggel 05:30-kor. A Lhotse-fal aljában Konyinak meggyűlik a baja a hágóvasával. Az elkallódott csavart kötőgyűrűvel helyettesíti.
Én 9 óra felé döbbenek rá, baj van: a köhögés a tüdőmre húzódott, és többé nem tartható kordában. Talán hőemelkedésem is van.
Kora délután van, mire elérem a 3-as Tábort. Sötét gondolatok kavarognak bennem, miközben a tüdőm – mint egy elszabadult tüzes sárkány – össze-összerándul a köhögési rohamokra válaszul. Előttem a hóban sötét foltocskák: a tüdőmből kerültek elő. Mire megjön Konyi, már tudom, hogy lemegyek. Árulónak érzem magam – önhibámon kívül, de alkalmatlan vagyok a további mászásra. Tehetetlen dühöt érzek.
Megöleljük egymást, és én eltűnök a jégfal egy letörése mögött.
Lefelé azon gondolkozom, milyen heroikus Konyi szóló próbálkozása, és milyen halovány eséllyel kecsegtet: egyedül, kiépített 4-es Tábor nélkül, az ismert politikai okok miatt 20 nap veszteséggel a háta mögött. Csodálom, és az esti rádiózásnál óvatosságra intem.
Az éjjel nem alszom. Lázam van és görcsös köhögés kínoz.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
2-es Tábor, 2008. május 25.