A mai napot egy kicsit korábban kezdem. A reggeli orr- és légjárat tisztítás után az étkezősátorba óvatoskodom, ahol néhány érdekfeszítő műszaki tárgy vár rám. Egy kis darab orosz repülőgép-fedélzeti oxigénes reduktor történelem. Elvállaltam ugyanis, hogy átnézem Henry heverő, félretolt reduktorait, diagnosztizálom és karbantartom őket. Igazi békebeli, tönkretehetetlen darabok, éppen csak az áruk nincs kitörölhetetlenül beléjük öntve. Jól haladok.
Dávid ma a test-karbantartást teljesíti ki, inhalál, sebeit tisztítja, aztán prófétaként ráveszi a fokvárosi aneszteziológust, Cumpit, hogy inhaláljon ő is. Ez valóban prófétai tett, mert Cumpi mellett éppen ott van Mara, a törékeny leányka a szomszéd táborból, és Cumpi udvarol. Cumpi mellett én nem mernék éjszaka, a sötét utcán elmenni. Az arca mint egy megborotvált tigrisé, ragadozó fogsor, világos, hideg, ragadozó tekintet. Na most próbálják meg egy borotvált tigris fejét egy fazék forró, illatos gőzbe nyomni, amikor a préda ott ül mellette!

Félre a tréfával, a mai nap fő eredménye a teljes felkészülés a lemenetre és a mihamarabbi visszajövetelre. Beszereztünk minden lehetséges információt, amit csak használhatunk.
holnap indulunk az így – az eredeti tervhez csak kicsit előrehozott pihenő-, hízókúrára. Noha az Alaptábortól csak két nap távolságra leszünk, de majdnem 2000 méterrel kerülünk alacsonyabbra, és reméljük sok gyümölcsöt, zöldséget ehetünk.
Na most a sebek is könnyebben gyógyulnak lent, napoztatva, cipő nélkül, papucsban császkálva.

Üdvözlünk mindenkit, álmodjanak olyan színeseket és izgatókat, ahogyan mi képzelődünk most Namche-ról.

Várkonyi László
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Alaptábor, 2008. április 28.

2008.05.05.

Konyi az alaptábori sátrában.