A város – Kathmandu

Bécsben beszállunk a repcsi gyomrába, bevackoljuk magunkat a kényelmes, öblös ágyakba, majd módszeresen gyaluljuk az agyunkat a bő hollywoodi filmválasztékkal. Gyakran elszunyókálunk, de arra vigyázunk, hogy étkezést ne hagyjunk ki… Estére Indiába érünk. Ázsia illata eltéveszthetetlen. Ahogy kinyílik a gép ajtaja, körbeölel minket ez a bódító, eleven, zsongó atmoszféra.

Innen már csak egy ugrás Kathmandu, de erre az ugrásra már csak 30-án, hajnalban kerülhet sor. Az út utolsó részét egy aprócska ázsiai légitársaság gépével tesszük majd meg, így az Austrian légitársaság-féle VIP kényelemnek vége: bevackoljuk magunkat a delhii reptér egyik hangulatos szegletébe, kitekerünk egy polifómot, hálózsákot veszünk elő, szemtakaró, füldugó és máris zsongó álom ölel megint.

Hajnalban beszállás, reggel kiszállás: Kathmanduban vagyunk. A város olyan otthonos, mintha csak tegnap hagytuk volna hátra. Csilingelnek a riksák, kérődznek a tehenek, a csatornákban és a híd alatt – ahol a tiritarka szemétkupac lángol – megkapóan csúnya malackák csócsálják a nejlonzacskókat. A város választási lázban ég, jókat politizálunk, pletykálunk régi ismerősökkel. Géczy Dávid és Vida Sanyi – filmeseink, akik már tegnap megérkeztek a városba – csatlakoznak hozzánk. Rövid zuhany után szundítunk egyet, majd nyakunkba vesszük a várost és természetesen törzshelyünkön, a város emblematikus hippi csehójában, a Full Moon-ban kötünk ki, ahol élő zene és számlálatlan Mojito andalít. Egy kedves lánynak magyarázok valamit, nagy átéléssel, körülöttem arcok, dallamok, fények. Még hajnal előtt elbotorkálunk az éjjel-nappali szendvicseshez. A riksás álmában csenget egy kicsit.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Delhi, 2008. március 30.

2008.04.23.

Egy kis karaoke a helyiekkel a Full Moon-ban.

2008.04.23.

Dávid és Konyi a Full Moon-ban.

2008.04.23.

Az indiai gépen már nincs akkora szigor - előkerülnek a dugi Pepsi Maxek!

2008.04.23.

Konyi két felszállás között tájékozódik a helyi médiából.