Kép

Nemzetközi Everest Expedíció 2005

Napló
2005. 05. 03.

Hideg szél és lavina

„Tudnál egy óra múlva hívni? Itt most nagy mentésben vagyunk, és sokat kell rádióznunk…”

Egy óra feszült várakozás – vajon mi történt?

Dávid először a tegnapot meséli el, csak aztán tér rá a mostani helyzetre.

„05. 03. Felriadok. 23:37-et mutat az órám.
Kotorászni kezdek a hálózsákomban. Az elemek, akkumulátorok nem bírják a hideget. Én sem. Ezért rajtam kívül a következők találhatók a zipzáros pihepaplanomban: a bakancs-belsőm; a kesztyűm és a sapkám, amit – itt a piszkos titkok megszellőztetésének ideje – zsebkendőnek is használok. A fejlámpám, a rádió adóvevőm, a CD lejátszóm és a műholdas telefonom. Valamint a külső, szélálló ruhámon kívül minden rétegem.

Éjfélkor megcsörren a telefonom. 7250 méteren, miközben az agyam fura, oxigénhiányos, pszichedelikus álmokból úszik az ébrenlét felé, a kedvesem van a vonal másik felén. Fuldokló érzés fog el, miközben a fejem úgy kell hogy tartsam, hogy az antenna a műhold felé mutasson. A köhögéstől alig hallom, de azért nagyon jól esik. Sikerül valami olyasmit mondanom, szeretlek, mielőtt a hangom beleveszett egy köhögési rohamba.

Alszom újabb két órát.

Éjjel 2-kor készülődni kezdek. Mindegyik fázis fájdalmasan lassú. Hó olvasztás, kontaktlencse, ruhadarabok, termosz és rádió a hátizsákba, satöbbi.

4 és 5 között indulok. “Ufó” jelmezben, azaz teljes piheöltözékben. Rettentően hideg van.
Ahogy haladok felfelé, a Déli nyereg felé, az Everest csúcsgerince egyre konkrétabbá, kézzelfogható, hágóvassal érinthető feladattá válik. Sajnos a szél felerősödik. Még nem a teljes arcomat takaró sapkámat használom. A sárga sziklák tetejénél feladom, mivel az ajkaim és az arcom vészesen elfagytak.

6:30 és 7 óra között érkezem vissza a 3-asba. Összepakolok, és megindulok a 2-es felé.

Hál’ istennek a köteleken egyelőre főleg sherpák vannak, és gyorsan és ügyesen elnavigálunk egymás mellett.

A 2-esben eszem és iszom, majd egy óra alvás után tovább araszolok lefelé. A jégesés végtelennek tűnik ma.

Este 17 óra körül érek az Alaptáborba. Kami, a sherpák főnöke egy kólával vár.

Egyébként mindenki hülyének néz az aznap megtett út miatt.

Vacsora után lefekszem, és 11 órát alszom.

Szponzorok

AHICO AIG Life Biztosító Kiemelt szponzor