Fura nap ez a mai. Bár minden tekintetben olyan, mint egy „rendes pihenőnap”, mégis folyamatosan tudatában vagyunk, hogy este már nem kényelme, kibélelt sátrunkban térünk nyugovóra, hanem irány a hűvös éjszaka, és a Depó Tábor, ahonnan néhány óra pihenés után továbbmasírozunk majd az 1-es felé.
Kontrasztok és csendes feszültségek lábamat egy lavór meleg vízbe áztatom, és nézem a Hegyet, miközben tudom, hogy pár óra múlva a hideg éjszakában menetelünk majd felfelé.
Felszereléseket ellenőrzünk, akkumulátorokat töltünk, és várunk...
Én még ebéd előtt leballagok valamivel az Alaptábor alá, és egy hatalmas, napsütötte kőre fekszem. Magam is érdes, napfényt kortyoló sziklává változom, és csak úgy vagyunk... Nagyszerű érzés, bár nehéz leírni.
Vacsora után meggyújtjuk megint az oltáron a tüzet (száraz, régi útjelző bambuszokat találtam, és némi kartont), sőt, még egy kis tibeti chang (sörféle) is akad, meg rizs, amit a levegő beszórunk. Aztán menetelünk a gyönyörű, fagyos, tiszta éjszakában, este fél 10-ig. A Depó Táborban falatozunk egy kicsit, majd rövid, fagyos álomba merülünk.