Olyan jó dolog, hajnalban csak elégedetten morrantani egyet, majd félálomban megvárni, amíg a sátorról a nap leszárítja az éjszaka rárakódott deret. Az Alaptáborhoz már tökéletesen hozzászokott a szervezetünk, és reggel, amikor sátrainkból előbújva, nagy nyújtózkodások után csoszogva megindulunk az ebédlősátor felé, ráébredünk, lelkünk is már otthonként kezeli ezt a kopár, fagyos földdarabot. Mosdunk, mosunk, és stratégiáról diskurálunk. A 28-a egyelőre ideális csúcsnapnak tűnik, így ezt célozzuk meg.
Később eldöntjük, hogy az 1-esbe vezető lejtőn jórészt éjszaka szeretnénk felmászni, amikor a hó még fagyott, a lavinák alszanak, és a nap se égeti ki az agyunkat. Ezért még holnap délután (vacsora után) felköltözünk a Depó Táborba, onnan kb. éjjel 2-kor tovább indulunk az 1-es felé.
Nna, már majdnem elkezdődött...!