Mint a Holdra szállás… Egy barátságtalanul korai reggelit követően elfoglaljuk helyünket a jó öreg terepjáróban. Ma utoljára. A lekerekített dombok, hegyek között kanyargó földút óráról-órára közelebb visz minket Alaptáborunkhoz. Dél körül érkezünk, és igen, olyan mint a Holdra szállás: felettünk az Everest mindent lebíró tömbje, előttünk a Rongbuk-gleccser áttörése, körülöttünk pedig hideg kövek, kavicsok és a hideg szélben úszó por.

Egykettőre elfoglaljuk sátrainkat. Ezek a narancssárga orkán-buborékok lesznek otthonaink a következő több, mint egy hónapban. Egyelőre kótyagosak vagyunk, fejfájással, gyomor panaszokkal, szédüléssel küszködünk. Ez a magasság, ez az akklimatizáció. Konyival meglátogatjuk Gárdos doki (dr. Gárdos Sándor) emléktábláját és fejet hajtunk a 2001-ben elhunyt bajtárs előtt. Holnap talán már jobban leszünk. Ma még sátraink mélyén gubbasztunk és várjuk, hogy szervezetünk termelje a vörös vértesteket.

Klein Dávid, az Everest Alaptábora (5200 m)
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont

2010.04.10.

Utoljára a dzsipben az Alaptábor felé vezető úton.