Reggelire rántottát kaptunk puha palacsinta-félével. A felejthető reggelinket (amit molipdén-diszulfidos gépzsírra emlékeztető szintetikus lekvárral tálaltak) gyorsan elpusztítottuk és megindultunk terepjárónkkal Tingri felé.

Az út nagyon sokat változott. A régi földút helyett egészen Tingriig aszfalton suhanunk. A sofőrünk viszont valószínűleg vak az egyik szemére. Bármikor, amikor felriadtunk, vagy az utat néztük, azt látjuk, hogy a szemközt jövők sávjában halad – hál’ istennek nem túl sebesen. Van időnk alaposan körülnézni, filmezni, fényképezni. A táj nem sokat változott, az út környékén, a városkákban, falvakban azért látunk újat, Tingri viszont még mindig a régi: ölelésre tárt karjaival fogad.

Amint bevackoltuk magunkat a karavánszerájban kijelölt szobácskánkban (egy hangulatos, színesre pingált földszintes vályog épületben), irány „táto páni”, azaz a kb. 12 km-re lévő melegvizes forrás. Egy kistraktor tulajdonosával állapodunk meg, vele pöfögünk el a helyi SPA-ba. A forrás fölé (valamelyik ötéves terv keretében) egy csinos kis szállót építettek, amiről azonban csak néhány kiválasztott tud. Az udvaron beton medence, benne ott rotyog az erősen algás, de forró, illatos, kénes gyógyvíz. A meleg vízben – nagy kortyokban fogyasztva el egyet a szigorú expedíciós csomagolás miatt szűkre szabott Dreher 24 készletünkből – nézegetjük a szemhatárt uraló Everestet. Nem semmi érzés!

A vacsoránál már kissé unjuk a kínai kosztot (Dávid szerint, ha egy fenyőfát találnának a sarokban és a konyhára betévedne egy macska, akkor ezekből az alapanyagokból is pont ugyanaz a csíkokra vágott olajos-sós ételféleség keletkezne), de lelkesen tervezgetjük holnapi akklimatizációs kirándulásunkat.

Várkonyi László, Tingri
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont

2010.04.09.

A csapat a melegvizes forrás medencéjénél.

2010.04.09.

Konyi dokumentál a színesre pingált szobában...