Nagy nap a mai, egyedül megyek fel IBC-be, ami kb. 5700 méteren van. A reggeli izgulás után kissé bátortalanul, de elhagytam a biztonságos BC-t (5100 m). Természetesen negyed óra sem telt el, és egy részeg tibeti jakhajcsár – két jakkal – hozzám csapódott. Azért gondolom, hogy virágos kedvében járhatott, mert kb. olyan eredményesen haladt előre, mint én, csak néha kitérőket tett az ősvénynek nem megfelelő irányába. És egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a jakok merre járnak, mondta, majd megvárják. Amikor megálltam, mert rádióidőm volt, mondta, hogy vár velem. Aztán én már mentem volna tovább, de neki még maradhatnékja volt, és engem is marasztalt volna. Ezután finoman lendítettem egyet a jó kis aluvázas botommal, ami a hátsóján landolt. Így haladtunk lassacskán, én hajtottam őt, ő meg a szerencsétlen állatokat. A felmenet második szakaszában már elváltak útjaink, de IBC-ben (átmeneti tábor az alaptábor és az előretolt alaptábor között, kb. 5700 méteren) már megint kettesben ültünk a vacsorapadon, a tűzhely mellett.

Török Edina