Valahogy fura ilyen későn kelni, amikor az Északi-nyereg a cél. De nem bánom: korábban egész konkrétan nem indultam volna el, olyan erős volt a szél. Most is csak vonakodva, saját tervemnek engedelmeskedve vágok neki.

Teljes pihe ruházatban vagyok. Ez is szokatlan, de a viharos szél…

Miközben felfelé bandukolok az oldal-moréna kőlabirintusában kígyózó ösvényen, erős kétségek mardosnak. Elérem a hágóvas szerelő pontot (ez a gleccser széle, innen már vasban gyalogolunk tovább a fal tövéhez), és a kíméletlen, minden harci kedvemet kiölő szélben felcsatolok, és felveszem a beülőmet.

Talán negyed órát lökdösöm előre magam – mint a lazacok, árral szemben – az orkán erejű, kegyetlen, hideg szélben. Ezen a ponton ráeszmélek, hogy hülyeséget csináltam. Makacsul ragaszkodtam az ütemtervemhez, holott a Hegy szólt. Már amikor BC-ből ( 5100 m) elindultam (mert persze az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzéseiből láttam az erős szeleket), tudtam, hogy izmozok a Heggyel, ami elég ostobaság. (Tudjuk, hogy mindig ő nyer.) Rugalmasnak kellett volna lennem, meghajolnom, BC-ben főtt krumplit ennem Edinával, és esténként legurítani egy-egy korty Johnnie-t. Kivárni.

Egy pillanat alatt meghozom a döntést, korrigálom a hibámat, és abortálom a küldetést. 12:15-kor szólok rádión Edinának, majd 13:30-kor már becsomagolva, útra készen hagyom el ABC-t (6400 m). Lefelé.

A szél még ezen a szakaszon is megvisel. Ha használom az arcomat takaró kendőt, akkor párásodó szemüvegemen keresztül nem látok semmit. Ha nem használom, akkor a tüdőmben érzem, ahogy muzsikál a jeges szél. Türelmetlen vagyok, szinte inni se állok meg. IBC-ben (5700 m), az átmeneti táborban tartok egy 10 perces pihenőt (a tibeti sráctól, aki ott dekkol, kapok egy bögre édes tejes teát), majd indulás után 5 órával, már az alaptábori vacsora asztalnál csücsülök. Edina minden földi jóval elhalmoz, és számlálatlanul töltöm magamba a teákat.

Klein Dávid

2012.05.04.

Dávid teljes piheruhában