Elég korai ébredés és indulás után megérkeztünk Nyalam városba. A kóbor kutyák és a pálcikán ínyencségeket (tyúkszárny, tyúkláb) sütögető nénik világába. Dávid meg is próbálkozott egy sajtot idéző pálcikás snack elfogyasztásával, és ezzel a helyi csemegeboltban nagy örömet szerzett.

A zöldséges néni is vígan mesélt a zöldségeiről, gyümölcseiről. Egyáltalán nem érdekelte, hogy esetleg mi nem értjük az általa beszélt nyelvet. Ha már az ételeknél tartunk, a szállásunk közelében lévő étteremben vendégeltek meg minket napi háromszor. Számomra egyszerűen elképzelhetetlen az a zsenialitás, amellyel 4-5 fajta zöldséget külön megfőznek és mégis mindegyiknek tökéletesen ugyanolyan az állaga és természetesen az íze is. A húsok is minden alkalommal izgalmas formát öltöttek, Dávid szerint csirke vagy marha lehetett, én azért figyeltem, hogy fogynak-e a kóbor kutyák. Nem tűnt fel, sok maradt a távozásunk után is.

A magas pulzusszám és a légkondicionáló fűtő funkcióra kapcsolása teljesen lefoglalt az első délutánra. Csipogott. Természetesen fűteni nem lehetett vele. A szobánk felszereléséhez tartozott egy lyukas tartályú vízszűrő/melegítő (bár nem működött, de ha vizet töltöttünk bele, az szétfolyt a padlón - nem emlékszem, hogy csipogott-e) és egy üzemen kívüli plazmatévé, valamint a személyes kedvencem, a Hello Kitty-s hűtőszekrény (nem dugtuk be, így nem csipogott, de bajt se csinált). Valahogy nem sikerült logikát találnom az AC készülék és a hűtő jelenlétében egy olyan szobába, ahol az átlaghőmérséklet 3 fok körüli volt. Valószínűleg csak a magasság hatásának köszönhető sikertelenségem, amúgy is elfáradtam a gondolkozásban… tényleg rendkívül nehéz egyszerre gondolkozni és tevékenykedni ilyen magasságban. Sőt még beszélni is! (Bár nem hiszem, hogy Dávid különösen bánta volna az ennek következtében kialakuló csöndet.) A mai napunk hamar véget ért.

Török Edina

2012.04.16.

Edina éppen a csirkelábak mellett fázik

2012.04.16.

A híres csirkelábak