Fáradtak vagyunk és a szervezetünk már rég nem tudja eldönteni, hogy éjszaka van, vagy nappal. Nem sok támpontot kap szegény: már hosszú ideje vagy odahaza pakolászunk (napszakra való tekintet nélkül), vagy repterek és repülők belsejében rohangászunk és várakozunk. Zombiként közlekedünk. A tetszhalál állapotából az Everest látványa ébreszt fel. Ritka szerencsénk van: a hegyek sziluettje szinte földöntúli élességgel rajzolódik ki az odalent gomolygó pára és a felettük, mögöttük függönyként lebegő felhők között.

Végül 29-én reggel – egy elegánsnak nem mondható leszállás után – megérkezett a Docler Everest Expedíció csapata Kathmanduba. Edina ügyesen tölti ki a vízumkérő lapjainkat, miközben határozottan rugdossuk előre a csomagjainkat a belépésre várakozók sorában.

A fáradtsági szintünket jelzi, hogy simán beszállunk egy másik ügynökség autójába. Már minden zsákunk, holmink az autóban, mi kényelmesen bevackoltuk magunkat az ülésekbe, amikor a srác hozzám fordulva kedvesen megkérdezi: So, you are Mr. Kevin, right?

Végül megtaláljuk a mi emberünket, és hamarosan berendezkedünk a Hotel Thamelben. Kora estig alszunk. Edina este még megpróbálja meglátogatni a legendás Full Moon-t, de - beszámolója szerint – a város éjfélre már meglepően kihalt. Egy-egy rumos kóla után Edina - életében először - elismeri, hogy igazam van: a Zsiguli valóban a Lada márkaneve volt az oroszoknál. Végül újból elnyel az álmok birodalma.

Klein Dávid

2012.03.31.

Az állandó várakozás

2012.03.31.

Az Everest csúcsai a repülőről

2012.03.31.

Dávid az egyik szponzortól kapott Sétáló Jánosokkal