Klein Dávid bemutatkozik

Mikor és miért kezdtél el hegyet mászni?

Klein Dávid: Világ életemben \"kalandozó\" ember szerettem volna lenni. Kutató, utazó, író, tudós... Faltam a kalandregényeket, útleírásokat, régi orientalistáink beszámolóit. Késõbb – egy barátom lelkesedését látva – ásványgyűjtésre adtam a fejem. Itt adva volt a terepmunka minden izgalma és a \"tudomány\" borzongató extázisa. Ekkor talán 10-12 éves lehettem. Egy-két év alatt rájöttem, hogy jobban vonz a közös ásványgyűjtő kalandok során a megközelíthetetlen sziklafalakhoz, lelőhelyekhez való feljutás izgalma, mint maga az ásvány. Nővérem egy barátja sziklamászó volt – ami akkoriban ritkaság számba ment – így egyre gyakrabban történt meg, hogy együtt látogattunk meg egy-egy budai vagy pilisi sziklát. Akkor belegabalyodtam a kötél végébe – egy évvel később, ha jól emlékszem 13 évesen, alapfokú sziklamászó vizsgát tettem –, és mind a mai napig nem sikerült kigabalyodnom abból a kötélből.

Mit tartasz az eddigi legnagyobb hegymászó sikerednek?

Klein Dávid: Nehéz kérdés – hisz a hegymászás nem versenysport. Talán nem is sport a szó hagyományos értelmében. (Sose tudhatom meg, képes lettem volna-e felmászni egy-két csúcsra, ami elõtt visszafordultam, hisz a hegymászó nem \"utolsó erejével szakítja át a célszalagot\". A hegy veszélyes terep, nagyon más, mint egy futópálya, a mûfal vagy a felemás korlát.) Ezért van az, hogy nem a legmagasabb csúcsaimra, vagy a legnehezebb fokozatú mászásomra emlékszem vissza legszívesebben. Nagyon sokat jelentett nekem az 1998-as Tirich Mir (7708 m, Pakisztán, Karakorom-hegység) expedíció. Sok tekintetben volt úttörő: az első ázsiai hegymászó expedícióm volt. A rendszerváltás után a magyar expedíciós hegymászás pangott. Újszerű vállalkozásunk egy szervezett expedíció elindításával egy – a magyarok számára ismeretlen – magas hegység felé kavics volt az állóvízben, elindítottunk valamit. A hegy gyönyörű volt, csak mi voltunk az alaptáborban, a látvány, az élmény egész lényemet megérintette. Technikailag is izgalmas, kihívásokban gazdag mászás volt. Mint ismeretes, a csúcsot nem értem el, 7100 méter körül vissza kellett fordulnom, különös ázsiai kórság támadott meg, 16 kg-ot vesztettem, itthon kórházba is kerültem. Mégis, ebben az esetben igaz a mondás, miszerint az \"felejthetetlen az első\".

A Cho Oyu Expedícióban meghívásra veszel részt. Hogyan történt ez a meghívás?

Klein Dávid: Henry Todd, az ismert himalájai veterán hívott meg ebbe a nemzetközi csapatba. Ez egy úgynevezett kereskedelmi expedíció, ami azt jelenti, hogy rajtam és még néhány hivatásos hegyi vezetőn kívül jó néhány \"fizetős\" résztvevője van az expedíciónak. Ezek a tagok több mint 10 000 USD-t fizetnek a lehetőségért, hogy – akár oxigénes támogatással is – megmásszanak egy \"nyolcezrest\". Henryvel személyesen nem találkoztam még, de Ács Zoltán barátom és régi hegymászó cimborám már dolgozott vele együtt 2002-ben, az Everesten. Az ő ajánlására hívott meg Henry, mint \"erős embert\". Hallgatólagosan az lesz a feladatom, hogy a hegyen \"agresszíven\" előre törjek, gyorsítva ezzel az ügyfelek (és az egész expedíció) előre jutását. Cserébe Henry csupán tényleges költségeimet (csúcsengedély, vízumok, stb.) fizetteti ki velem.

2006.11.06.

Klein Dávid szereti a kihívásokat