2013-02-10 – Ian Az órám halkan sípol a hálózsákom sötétjében. Hajnali 5 óra van és magzati pózban fekszem. Még a -40fok Mountain Hardware hálózsákomban is hüvös van. De sok a tennivaló ma, így itt az ideje felkelni. Beindítjuk a JetBoilt, kinyitunk egy halkonzervet és felöltözünk. Hideg van, de hogy mennyire, nem tudjuk biztosan, de pont annyira, hogy fájjon a mozgás. Ettől függetlenül: izgatott vagyok. Ma megyünk a 2. táborba, azon a jégfalon keresztül, amely annyi bajt okozott nekünk. De történik valami. A jégfolyosón vagyunk, azon, amelyen már annyiszor átkeltünk, és félúton felfelé elkezdem magam nagyon … rosszul érezni. Az émelygés és fáradtság ellep. Minden lépés a világ legnehezebb feladatának tűnik. Hívom Dávidot, neki kell a vezetést befejeznie. Mikor felérünk a tetejére, letántorgok a napsütötte völgybe és leülök a zsákomra. Álmosnak érzem magam, a gyomrom kavarog. A fejem lüktet. Körülbelül 10 percig beszélgetünk, iszunk egy kis teát, beveszek néhány tablettát a tünetekre, és folytatjuk az utunkat. Mikor elérjük a 2. tábor depóját a hányingerem eltűnik, de elkezdek szédülni. Megállunk és megbeszéljünk a helyzetet, úgy döntünk, hogy körbenézünk egy kicsit feljebb a jégfalon. Az akut hegyibetegséget (AMS – Acute Mountain Sickness) a hypoxia okozza (oxigénhiány) és rosszabbítja a rossz, kevés alvás, a táplálkozás és a dehidratáció. A tünetei a hányinger, a fáradtság és a szédülés. Viszonylag könnyű kezelni: lejjebb kell menni (magasságból), vizet inni és Diamox-ot bevenni. Másrészt van a magassági agyi ödéma (HACE – High Altitude Cerebral Edema). Ez akkor jelentkezik, amikor az AMS összes tényezője kombinálódik azzal, hogy gyorsan nagy magasságra megyünk fel. A légköri nyomás gyors csökkenését a test nem tudja kezelni, és a folyadék elkezd sűrűsödni, ezzel nyomást gyakorolva az agyra. Az AMS tünetei mellé olyan örömöket ad, mint a motorikus készségek csökkenése és hallucinációk. Ha nincs kezelve, halálos is lehet. Gyorsan magasságot kell csökkenteni, és bevenni Dexamethasone-t, ha kéznél van. Mire elérjük az 5500 métert, három lépésnél többet nem tudok egyenesen menni, és a biztosításom beállítása rejtéllyé válik. Dávidot idézve: “Most húzunk innen el a picsába”. Gyorsan visszamegyünk az 1. táborba, felszereléseinket összeszedjük, és sietve visszamegyünk az alaptáborba. Három órával később érünk le kimerülten, beveszem a gyógyszereket, eszem, és alszom. Ez a hegy sok kihívást állított elénk. Gleccserszakadékba esést, lavinák, hatalmas hóesés, fagypont alatti hidegek, és most egy betegséget, melyről úgy gondoltam, engem nem érinthet. A magasságokban dolgozom, edzem, és mégis. Az útvonalunkhoz, hosszanák köszönhetően, táborok láncolata szükségeltetik, és ehhez kellő idő kell, hogy kiépítsük őket. Sajnos a tegnapi betegség miatt a tervezett időnk annyira lecsökkent, hogy nem lehetséges a csúcstámadást megcsinálni. Nehéz szívvel kell, hogy bejelentsem, hogy Dávid és én úgy döntöttünk befejezzük az amerikai-magyar téli Nangat Parbat expedíciót. Szeretnénk megköszönni barátaiknak, családjainknak, hogy figyelemmel kísértek minket, hogy imáikkal és bátorításukkal segítettek, szponzorainknak: Johnnie Walker, CAMP-USA, Bodri Borászat, Mountain Hardwear, Adams Coffee, Alpine Gear, Talus Outdoor Technologies, Princeton Tech, Tubbs Snowshoes-nak, és mindenazoknak, akik az Indiegogo-n támogattak. Szeretnénk ezúton is gratulálni a lengyel csapatnak a merész és nemes Rupal-fali kísérlethez ezen a télen, valamint szeretnénk jó szerencsét és időjárást kívánni Danielle-nek és Elizabeth-nek, akik jelenleg fenn vannak a Mummery Rib-en.