2013-02-06 – David

Szép reggelünk van. Kevéssel nyolc előtt befut Hameed és Fakír. Rendezzük a szállodai
számlánkat (illetve megpróbáljuk, de kiderül, 5000 rúpiánk hiányzik, mivel a bazár béli
automata nem fogadta el a kártyánkat – de a szállodás biztosít, hogy ráérünk, ha lejöttünk),
összepakolunk, megreggelizünk és begyömöszöljük magunkat Fakír terepjárójába.

Nem sokkal Bunar Das előtt defektet kapunk és persze a pótkerékről kiderül, hogy nudli.
Elstoppolunk Bunar Das-ba a defektes kerékkel, ott egy hegyi műhelyben (egy bádogtetejű
bódé, ahol hegesztenek, kalapálnak, és mindent vastagon borít a fekete gépzsír) seszperc
megjavítják a futóművünk, amit egy motoros visszavisz Fakírnak.

Délben elérjük a Halal-hidat. És egyszerre… Gyalogolunk! Valahogy gyaloglás közben
minden értelmet nyer. Elfáradunk, pihenünk (nem sokat), tovább gyalogolunk. Igen! …

Sher falucskát még öt előtt elérjük, ami a 12 utáni indulást figyelembe véve (és a friss havat),
elég jó idő. „Konyhásfiúnknak” (a helyiek nevezik így szakácsunk segédjét, aki valószínűleg
idősebb nálunk, Abdull névre hallgat és nagyon jó fej) van itt egy kő háza, agyaggal tapasztott
falakkal és egy vaskályhával. Pillanatok alatt főz egy jó tejes teát, később pedig rizst is, de
mást sajnos nem kapunk. Készpénzünk, rúpiánk már nincs, így a faluban nem tudunk venni
egy csirkét, a ház meg gyakorlatilag üres. Valahogy mégis békésebben szenderülünk álomra a
döngölt agyag padlón, mint az elmúlt éjszakákon…