2013-02-01 – Zoli

A mai hosszú út miatt korai ébresztőt kértünk Dávidtól (hajnali 5 óra), de nem volt rá szükség, mert a konyha és a hordárok már jóval korábban feléledtek. Az ő háttérzajuk miatt mind a hárman már jóval korábban fent voltunk.

A rövid csapati – Nutella reggelit követően a terveknek megfelelően 6 után pár perccel – még sötétben, fejlámpával – elkezdtük az apatáborból a Hallal hídig tartó leereszkedésünket. Mi hárman, a konyhásfiú – Abdul – és két hordár, aki tegnap hozta meg többek között a Fujika kerozin kályhát és egyéb felszerelést.

Khud-ig bő egy óra alatt eljutottunk. Innen már meredeken vezetett az út és további négy óra gyaloglás után elérkeztünk az első állandó településre, Sher-be. Itt, mire megérkeztünk, Abdul – ugyanabban a házban ahol idefelé megszálltunk – már tejes teával várt minket. Dávid és Ian itt hagyták a Tubbs hótalpakat és még néhány, a lenti „melegben” nem szükséges felszerelést majd, rövid pihenőt követően, tovább ereszkedtünk.

Délutánra már Ian kivételével, mindannyian belassultunk. Közel 10 órás gyaloglás után így is elértük a Hallal hidat, ahonnan már terepjáróval lehet továbbjutni a KKH (Karakorom Highway) felé. Kis alkudozást követően beszálltunk a rövid Land Cruiser-be. Hátul a csomagok, majd Abdul, Hameed, Ian és én a hátsó üléseken. Dávid és Mr. Fakir pedig elöl. A földútról még világosban kiértünk a KKH-ra. A kanyargós úton mind a hárman el-elbóbiskoltunk, míg végül este 7 körül megállt az autó Chilasban a Panoráma hotel előtt. Mielőtt beköltöztünk, még megeskettük a tulajdonost, hogy lesz meleg víz a szobákban.

Az éjszakát – hosszú idő után újra – ágyban töltöttük, azonban a változatlanul hálószákjainkban, mert a szobákban nincs fűtés és itt – majdnem – olyan hideg volt, mint fent az alaptáborban.