18.1.2012 – Ian

A hó, mint egy statikus háttérzaj esik a sátrámra, fehérzaj, melyet időnként megszakít a
lavina moraja, ahogyan visszaverődik a környező hegycsúcsokról. Ezidáig számomra ez
békés zaj, a lavinák, ameddig tartják a távolságot tőlünk. Nincs kétségem afelől az erő
felől, amely ezek a hó és jég zuhatagok mögött van.

A hóesés hátránya, hogy a nyomáinkat elfedi, és amint a hó engedi, újra kell törnünk a
nyomvonalunkat. Fárasztó munka, a hegyen töltött idő egyik legfárasztóbb része, és nem
igazán fűlik rá a fogam.

A tegnapi menet a mélyhóban, hogy visszaérjünk az alaptáborig, kifárasztott. Mióta
felébredtem, semmi mást nem csináltam, csak ettem vagy az evésre gondoltam. A napok
lassan telnek, ahogyan terveket készítünk a Diamir fal felé (Diamir Face) történő útra a
következő napokban.

A hiányzó generátor, a hiányos fűtés és a szigeteletlen padló problémái még mindig
fennállnak. Igyekszünk jókedvünket megtartani azután is, hogy a fény eltűnik 4 óra körül.
Már mindent kiolvastam, amit magammal hoztam, így elkezdtem Dávid sci-fi könyveit
bújni. Hogyha így folytatódik az állásidő, akkor a NOLS (National Outdoor Leadership
School) Vadon Orvoslási Tankönyvet (Wilderness Medicine Guide) úgy fogom vágni,
mintha most léptem volna ki vizsgáról.