A rossz időjárás miatt a többi hegymászóhoz hasonlóan végül Klein Dávid is visszafordult és nem kísérelte meg a csúcstámadást.

A hétvégén 7400 méter magasságba jutott Klein Dávid a Johnnie Walker Annapurna Expedíció 37. napján, azonban a rossz időjárás miatt a többi hegymászóhoz hasonlóan végül ő is visszafordult és nem kísérelte meg a csúcstámadást. Az expedíció ezzel még nem ért véget, a következő hetekben minden bizonnyal lesz még alkalom a csúcstámadásra, amelyre már igazán nagy helyismerettel és jó akklimatizációval indulhat el Dávid, aki a hétvégén már vissza is tért az alaptáborba és felkészülten várja a következő „időjárási kaput”.

„A négyes táborból három órát másztunk a német társammal, Josttal, és nagyjából 7300-7400 méterig jutottunk. A hely, ahol aztán végül megpihentünk, ideális négyes tábor lenne. (A mostani túl alacsonyan van: kb. 7000 méteren.) Ott aztán gyorsan utána számoltunk és beláttuk, hogy ezzel a sebességgel a csúcs még legalább 10-12 óra távolságra volt. A szél erősen fújt, mi azonban már nem éreztük magunkat annak, a csúcsra érkezésünk pedig messze a megállapított visszafordulási időre esett volna. Mivel tudtuk, hogy még lesz lehetőség egy újabb csúcstámadásra, úgy döntöttünk, hogy a többi hegymászóhoz hasonlóan végül mi is később próbálkozunk” – mesélte Dávid a Johnnie Walker Annapurna Expedíció hétvégi történéseiről az alaptáborból a hétvégén.

Dávid azt is elmondta, hogy a mostani 7400 méteres magasságból a visszaereszkedés során érezte, hogy sokkal jobb állapotban tette meg az utat, mint korábban, az akklimatizációja működik, ami azt is jelenti, hogy a következő körben sokkal edzettebben indul neki a csúcsnak. Természetesen a leereszkedés is tartogatott veszélyeket, a legtechnikásabb hegymászást igénylő Crosshair kuloáron az átkelés során fontos a koncentráció, mert minden lépés számít. A beszámolóból kiderült, hogy ahol Dávid talajt fogott ezen a részen, egészen holdbéli, furcsa látvány fogadta. Több száz méter hosszan, legyezőszerűen szétterülve mindenhol csillogó jégtömbök hevertek, látszott, hogy amíg fent voltak, a Célkereszt függőgleccsere elengedte magát és elképesztő mennyiségű jégtömbbel szórta meg az átkelésre szolgáló területet. „Kísérteties érzés több mint tíz percen keresztül sietős léptekkel masírozni a csillogó, üvegszerű jégdarabok között, ahol az öklömnyitől a személyautónyiig változik a méret” – mesélte Dávid.

„Azt hiszem ez az igazi életöröm, amikor érzem, hogy felkészültem, erős vagyok mentálisan és fizikálisan is, és pozitívan tekintek az új csúcstámadásra. Várom a következő kört és eléggé magabiztos vagyok: az út jórészét ismerjük, van még erőtartalékunk bőven és alapos akklimatizációt hoztunk össze” – véli Dávid, aki a következő hetekben indul újra a csúcsra.