Reggel finom volt a tibeti bukta. (És még néhány főtt tojással is megbirkóztunk.) Reggeli után megint beszálltunk a kisbuszunkba és tovább kapaszkodtunk a Lablung La (5030 m) hágó felé a Barátság főútvonalon. A táj már korábban is drámait változott: a nepáli kesze-kusza világból beléptünk a tibeti hegyek időtlen, kopár birodalmába. Most, az indulásunk után alig fél órával végleg kinyílt a horizont és ameddig a szem ellát, hullámzó, kopár barna dobok látványa tárult elénk. A hágót bő fél óra után értük el. A szélben imazászlók csattogtak és egy csapat tibeti egy kőből és vályogból épített ember magas oltárnál boróka ágakat égetett és tálkákban gabonát, campa lisztet áldozott. Mi is a póznához kötöztünk egy imazászlót, majd letelepedtünk közéjük. Nyers jak hússal és raksival (helyi pálinka-féleség) vendégeltek meg.
Nemsokára keletnek fordultunk, és Gutsuo falutól egyenletesen ereszkedtünk le Tingriig. (4200 m) Itt kellemes meglepetés várt ránk: a fogadónkhoz egy új szárnyat építettek, igazán csinos szobákkal, tiszta ágyneművel és fürdőszobával. (A víz persze jég hideg és fűtés sincs, de ez csekélység.) Vetettünk pár nosztalgikus pillantást a régi vályog épületek felé, de – miután kiderült, hogy még áram is van a konnektorban – teljes elégedettséggel foglaltuk el új lakhelyünket.
Ebéd után járművet béreltünk és eldöcögtünk kb. 10 kilométert, egy lepukkant szállodához, ahol a hideg, romos falak között egy termálvizes medence található. A tibeti asszonysággal hosszú alkudozás után megállapodtunk, egy szebb napokat látott rongydarabbal bedugaszolta a természetes termál forrásra épített medence kifolyóját, mi pedig elmentünk egy bő órás sétára (4503 méterig emelkedtünk), hogy mire visszaérjünk, már csobbanhassunk is. Leírhatatlan érzés volt a meleg víz, miközben a hideg tibeti szél cibálta a félig leszakadt műanyag tetőlemezeket felettünk. Vacsorára értünk haza.

Klein Dávid