Reggel korán és kipihenten ébredtem. Ezért úgy döntöttem, hogy Edina is biztos kipihent és tettre kész. Fel is ébresztettem, hogy lenne-e kedve egy kis hajnali hordó pakoláshoz… Majd megjött egy fiatal srác egy motorral, aki elkérte az útleveleinket, amiket én kérdés nélkül oda is adtam. Ő (a motoros illető, akitől nem kérdeztem meg, hogy mi a neve, hová viszi az útleveleinket vagy akár csak azt, hogy tényleg az ügynökségünknek dolgozik-e) eltűzött az útleveleinkkel, mi meg belevetettük magunkat Kathmandu poros-színes világába. (Utólag egybehangzóan arra a véleményre jutottunk, hogy olyan meggyőzően gumizta össze útleveleket, amire csak professzionális, jóindulatú személy képes.)
Délutánra voltak hószögeink, gáz, egy csomó régi relikvia, amit a depónkból (hosszú távra itt hagyott cuccainkból) válogattunk ki, matracok és sok hasonló fontos dolog. Este, egy díszvacsora során megismerkedtünk a nemzetközi csapat többi tagjával, akikkel alaptáborunkon osztozunk majd. Holnap egy órára mindent össze kell pakolnunk, hogy a felszerelésünket felrakhassák a teherautóra.

Klein Dávid