Ez lesz az utolsó naplóm... (Innen már csak haza vezet az út. Hordókat pakolok, dokumentálom a deponált felszerelést, a minisztériumba megyek "kijelentkezni" expedíció után, pár új eszközt szerzek be, és a jövőről tárgyalok itteni partnereimmel... Az élet azonban megy tovább, bár a Sourcing Manaslu Expedíció hivatalosan Budapesttel zárul majd, de számomra most, hogy a szakállamat is levágattam, már véget ért...)

Reggel találtam egy Katmanduba tartó buszt. A járgány messze túl van már a matuzsálemi koron, nincs az a ráncfelvarrás, ami ezt elleplezné. De igen vidám - és nagyon népes - utazóközönséget sikerült beletuszkolnia a vállalkozó kedvű sofőrnek. Plusz egy kecskét, ami körül eleinte komoly viták bontakoztak ki, de végül mindenki megbékélt vele.

Az első 3-4 óra kínszenvedés volt (egyre többen ültek az ölembe, üvöltött a nepáli pop, mekegett a kecske és nagyon meleg volt), de később kimásztam a tetőre (ott is utaztak bőven), és így az út második fele vidáman telt, mert izgalmas rodeóvá alakult. (Enyhe antik számítógépes játék beütéssel: a villanyvezetékeket és az ágakat kellett kerülgetni...)

Katmandut öt óra körül értük el, mire a szállodámat megtaláltam, este hat volt. Örömmel láttam, hogy a hordóim megjöttek, sértetlenek.

Állok a fürdőszobában, nézem a szakállamtól kétszer akkora fejemet (végül csak 9-én mentem el borbélyhoz), égett arcomat, lesoványodott testemet, és hulla fáradt vagyok. És maradéktalanul boldog.

2015.10.09.

Busszal a fővárosba