Ma szomorú volt látni a sok pusztítást, amit a földrengés okozott... Rengeteg kerülő ösvényt kellett használnunk, hogy a leszakadt hidakat, földcsuszamlásokat kikerüljük.

Közben persze a hegyi tájnak végleg búcsút mondtunk, magába fogadott minket a párás őserdő. A nap folyamán többször elhúzott felettünk a heli, annak bizonyítékául, hogy bontják az alaptábort, viszik le az ügyfeleket. Arról beszélgettünk, hogy milyen jó, hogy Pakisztánban, a Baltoro-gleccseren elég erős a helyi lobbi, hogy ezt ne lehessen megcsinálni. Ott a felszerelést / ügyfeleket lábon kell mozgatni, így az expedíciók bevételéből garantált, hogy a helyi közösségek is részesednek.

Mint egy mantraként mondogatja vidám csapatunk - minden alkalommal, amikor elhúz felettünk a gépszörny - "Fuck the helicopter!"

Szép, erős nap a mai, rengeteg igazán izgalmas ideiglenes híddal, látványos vízeséssel. Igazi Johny Weismüller Tarzan filmnek érezhetjük magunkat, amikor az ideiglenes fa hidacskán átkelünk a haragosan zúgó víz felett. Este Philimben szállunk meg, 1590 méteren. (A fogadó katasztrofális, de sebaj. Persze ez az egyetlen állva maradt fogadó a földrengés után, és ezt talán ők is észrevették...)

2015.10.09.

A függőhíd