Amikor pihenni voltam itt, kb. 2 hete, a kolostornál, a dombon találkoztam egy nénivel, akinek a szeme be volt gyulladva. Akkor nem volt nálam szemcsepp, de pakolás közben most emlékeztem rá, hogy kivegyek egy 10 napos csomagot az egészségügyi ládából. Most ezzel felfegyverkezve indultam el a domb felé reggel 7-kor.

Tű a szalmakazalban... Gondoltam. Nem emlékszem a néni nevére és nem tudom, melyik házban lakik, mivel az utcán mutatta: fáj a szeme. Erre...! Ahogy felérek, az idős asszony sétál lefelé egy kosárral a hátán. Nem is tudom, melyikünk örült meg jobban a másiknak. Visszamentünk hozzá, a háza udvarán vizet kértem és alaposan megmostuk az arcát szappannal. (Ha frissen szerzett "orvosi tekintélyemnek" köszönhetően ezt betartja majd, már nyert ügyünk van.) Ezután cseppentettem mindkét - gyulladt - szemébe és elmagyaráztam neki, hogy amit nála van, az 10 napi adag... Olyan aranyosan mosolygott...

A nap első felében az útnak azt a szakaszát tettük meg, amit már egyszer bejártam, és a virágos kertben ebédeltünk. Később a vidék még őserdősebb lett, az ösvény egyre vadabb, a fákon pedig ember nagyságú (!) fehér-szürke majmok jelentek meg. Este Namrungban szállunk meg.