Beszámolók alapján úgy számoltam, hogy az út a csúcsig kb. 7 órát vesz majd igénybe.

Az első pár óra nagyon jól ment. Később - talán 4 óra után - belassultam. Ezt úgy tudtam a leginkább lemérni, hogy a palackosok (a csúcsra tartó legtöbb mászó oxigént használt) elkezdtek "felgyorsulni" körülöttem. Amikor küszködtem, vagy nehézzé vált a mozgás, emlékeztettem magam, hogy óránként (ha kell, fél óránként) pihenjek meg, igyak. (Egyszer még egy kis marcipánt is le tudtam gyűrni.)

Végül a csúcsgerincen néztem végig egy pompázatos napfelkeltét. Az elő-csúcsot 6 és 7 között érhettem el. A valódi csúcsra a traverzet leginkább a tömeg nehezítette: a keskeny gerincen elég sokan szerettünk volna felkapaszkodni. Végül kb. 40 perc várakozása árán fent álltam a valódi csúcson. Pável barátom - aki ekkor varázslatosan előkerült megint - elkattintott pár képet (én korábban őt kaptam lencsevégre), majd - amilyen tempósan csak tudtam- megkezdtem a visszavonulást.

A négyest sikerült jó időben elérnem. Pávelnek még se híre, se hamva. Később befutott és elterült a hóban. Segítettem levenni a hágóvasát, folyadékot adtam neki, de csak órákkal később tudtam rávenni, hogy pakoljuk össze közös lakunkat. (Ezzel a BC-be való levonulás esélye elhalványult.)

A kettesbe komoly küzdelem árán verekedtem le magam. Fáradt voltam. Pável csak 6 óra felé futott be. Nem állítottam fel a magammal hozott sátramat, a cseh sátort üresen állt. Sajnos az alja annyira ki volt olvadva, hogy az egyébkén tágas sátorban lehetetlen volt két személynek vízszintesen elhelyezkednie. Szegény hulla fáradt Pável folyton rám gurult, így szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam.

2015.10.09.

Lefelé jövet Pável a C2-ben alszik

2015.10.09.

A csúcson