A helyzet ugyanaz, mint tegnap. Várnunk kell, hogy a sátor felolvadjon, megszáradjon, pakolhatóvá váljon. 8:30-kor vágunk neki a 4-esbe vezető útnak. Az első 2-3 óra könnyen megy, de a végére megérzem, hogy ez bizony új magasság, az akklimatizációm még elégtelen... Azért így is a középmezőnyben végzek, kb. 6 óra alatt érek fel a sok oxigénmaszkos UFO között. (Az összes "kereskedelmis" és a sherpák fele a 3-as felett veszi elő a palackot. A 4-esben már oxigénnel pihennek és természetesen egy friss palackkal vágnak majd neki a csúcsnak.)

Pávellel sátrat állítunk, főzünk. (Magára vállalja a "szakács" szerepét, ami nekem roppant különös, hisz a legtöbb sátortársammal úgy alakult az évek során, hogy ezt rendszerint rám hagyták. Azért később egy teát összedobok, hogy leöblítsük az instant, liofilizált bolognai spagettit.)

Jól elvagyunk... Azért persze minden megfeszül bennem. Egy szemhunyásnyit nem alszom. Megállapodtunk, hogy kb. egy órával előtte elindulok. (A szűk sátorban nehéz lenne ketten egyszerre készülődni.) Egyébként is laza szövetség a mienk, nem vagyunk összenőve, a csúcstámadást pedig egymástól függetlenül képzeltük.

Nem bírok magammal. 24:00-kor akartam indulni, de - a lassú, elhúzott készülődés ellenére - 23:38-kor már a csatolással is készen vagyok, elkezdek mozogni felfelé.

2015.10.09.

C4