Elkezdődött! Akármi sül ki belőle, ez a csúcstámadásunk. Elsejét céloztam meg (az OMSZ előrejelzése szerint is kb. ez a keskeny ablak közepe és Miki, valamint Tamás is ezt ajánlotta), tehát a kötélépítőknek 29-30 körül el kéne érniük a 4-est. Ez elég bizonytalan, szóval, Pávellel (a cseh sráccal, akivel szövetkeztem) felhergeltük magunkat, és persze cuccot is hoztunk. (Úgy alakult a csehek rotációja, hogy Pávelnek nincs sátorhelye a csúcstámadás során, így én örömmel felajánlottam, jöjjön velem: mindkét sátor, amit használok, kétszemélyes és legalább lesz kivel beszélgetnem, megosztanom a kalandot.)

Pávellel 2:30-kor találkozunk a mi táborunk közösségi sátránál. Iszunk egy meleg teát (a konyha rém rendes, a kifejezett kérésem ellenére felkeltek, hogy meleg vizet készítsenek), meggyújtjuk - minden bizonnyal utoljára - a tüzet az oltárnál (én még egy versszakot el is énekelgetek az "50 vers Hanuman dicséretére" című dalocskából), majd nyomás felfelé.

Az éjszaka haragos, a rosszindulatú, hideg szél az arcunkba vágja a havat. Az 1-esben be is bújunk a Zajóba 10-20 percre, de aztán úgy döntünk, kemények vagyunk (bár a körülmények semmit nem változtak). Én kb. 11:30-ra érek a kettesbe, Pável gyorsabb, legalább 15 percet rám ver. Most sokkal jobban érzem magam itt: jobb az akklimatizációm, van egy könyvem, van egy jó fej sátortársam, biztosan tudom, hogy ez a csúcstámadás, itt a bakancsom...