A mai éjszakám elég nehézre sikerül: mivel a hálózsákot kispóroltam, elég
bonyolult a lábam bebugyolálása. A vastag zoknira húzom a "pihepapucsot"
(egy olcsó utánzat, a sóher mindenemet...), majd becsavarom mindkét lábamat
a polár gatyámba, ezt pedig begyömöszölöm a hátizsákomba. Így sajnos elég
nehéz megfordulnom...

Vacak éjszakám volt. A kintről jövő hangok nem ígéretesek. A szél nagyon
erős. Aztán csendesedik, de valami gyanús. Oxigénhiányos félálmomban erős
bezártság érzés alakul ki bennem. Persze meggyőzöm magam, hogy ez a magasság
miatt van. Amikor viszont a hó már egyértelműen rám lapul, tudom, hogy baj
van. Hál' istennek van még annyi mozgásterem - a völgy felé terhelve a
sátrat - hogy kimásszak, felvegyem a bakancsomat és ellapátoljam a havat.
(Nem vagyok vidám, az idő is elég para.)

Reggel mindenki lefelé indul el. Az erős szélben a kötelező csapat állítólag
még a 4-est sem érte el. Én még egyszer körbelapátolom a sátrat. Közben az
alattunk lévő "alsó hármas" irányába elszakad a hó és csúszni kezd. Mi
frenetikusan kiabálunk és integetünk az egészből mit sem látó kollégáknak.
Legnagyobb megdöbbenésemre néhányan kedvesen visszaintenek. A hó kb. 10
méterre a tábor felett megáll, csak úgy. (Azért úgy hallottam, hogy az alsó
hármast később a nap folyamán kiürítették.)

Amilyen gyorsan csak lehet, összepakolok, majd döngetek lefelé. (8 óra.) A
kettesig szinte unalmas az út. A kettesben lerakok pár cuccot, összeszedem a
szemetet és tovább!

Az egyes táborig is jó tempót nyomok, bár érdekes éreznem, milyen komoly
terhet jelentett egyetlen éjszaka a 3-asban. (De hisz ma semmit se csinálok,
csak lefelé megyek!) Az 1-esben is kb. 10 percet vacakolok a sátrammal.
Leveszem a hágóvasam (így gyorsabb lesz) és a ragyogó napsütésben
aláöltözetre vetkőzöm. A kitaposott, kiolvadt ösvényen jó tempóban húzok
lefelé. (Talán egy kicsit könnyelmű is vagyok, egy helyen hatalmas luk
tanúskodik arról, hogy azért vannak itt hasadékok és néha bele is szakadnak
egyesek...)

11:30-kor érem el az alaptábort. Fáradt vagyok. A konyhán megetetnek (alig
bírok a kaja mennyiséggel, olyan keveset ettem az utóbbi napokban), majd
literszámra tüntetem el a mézes, citromleves teát. 14:00-kor egyszerre
valami elnézést félét mormolok, bemászom a sátramba és se kép, se hang. Kora
este ébredek...