Ma először mászom a 2-es fölé. Sajnos időközben befészkelte magát a gondolat
a fejembe, hogy ez akár csúcstámadás is lehetne... Valóban hallottam
pletykákat, hogy az első fecskék 26-án mennek csúcsra. De: józanul
gondolkozva, még elégtelen az akklimatizációm, nincs velem a csúcsmászó
bakim (az alacsonyabb részeken egy könnyebb bakanccsal mozgok), és ha ezt a
koraim próbálkozást elcsúszom, lemaradok az igazi nagy ablakról, amire a
nagy csapatok várnak.

Fegyelmezem magam. Sajnos reggel sok időt elcseszek azzal, hogy megerősítést
kérek otthonról a 30-a körüli ablakra, így ragyogó, gyilkos napsugárzásban
szenvedem fel magam a 3-asig. Érzem a magasságot. Étvágytalan vagyok, végül
- lutri - a paradicsomleves bejön.

És most, megismertetlek benneteket a egy magaslati napommal:

Megérkezem, kivagyok, mint a güzü. Ha még nincs sátram (de maradt egy korty
folyadékom), akkor rövid "hidratálás" után lapátolni kezdek: ki kell ásni
(és letaposva letömöríteni) egy sátornyi placcot. Ez nagy magasságban és
fáradtan rendszerint eltart egy darabig.

Ezután sátorállítás, a sátor alapos lenyűgözése. (Én rendszerint 2 alu
hó-szöget és kb. 8-10 60-80 cm hosszú bambuszdarabot használok. A hó-szög
persze stabilabb, de hajlamosabb a kiolvadásra.)

Ezután berendezkedem: derékalj, hálózsák (ha van, én ebben a körben
spóroltam a súllyal, és a pihe ruhámban aludtam... és fáztam), kacatok.
Mielőtt bebújok, még összelapátolok egy zacskó tiszta havat a főzéshez.

Miután bebújtam, következik a főzés. A hóból tea lesz. Megtöltöm a
termoszomat, a maradékot pedig megiszom, egy kevés száraz eleséggel. (Sajt,
magvak, aszalványok, esetleg szárított jak-hús...)

És ezután jön a neheze: most van kb. du. 1 vagy 2... Naplót írok. (10 perc.)
Rádiózom. (10 perc) Felöltözöm, elballagok a "toalettig", ellapátolom a
havat a sátor körül, majd vissza. (Fél óra.) Mi a fenét csináljak 18-20
óráig, amikor besötétedik és kezdhetem az alvás imitációt? Könyvet nem
hoztam, mert az nehéz... Ezek az igazán nehéz órák számomra.

2015.09.26.

Kilátás a sátorból