2015. 09. 23.
Nem indult éppen fényesen a nap: természetesen alig aludtam, ahogy az fontos
mászások előtt szokás. És a legnagyobb szomorúságomra este 8-tól kitartóan
dobolt az eső a sátramon. Aztán - csodák csodája - 2 körül elállt. 3-kor
indultam, a szokásos tüzezés után. Az éjszakában a szokottnál valamivel
lassabban haladtam. Viszont lélegzetelállító volt a pirkadat és a
napfelkelte.
Az 1-esben talán 10 percre álltam meg. A 2-esbe való felmenet viszont
nehézre sikeredett: nehéz volt a zsák és kegyetlen a napsugárzás. Úgy
döntöttem, itt alszom, a pletykák szerint a kötélépítő csapat programja is
csúszik, nehézségekbe futottak bele.
