A reggel napfényesen indul, aminek nagyon örülök: pihenőnapom van, a felszerelésemet meg kéne szárítani és a lavináknak is le kéne jönniük. Az alaptábor körüli meredek falakról szánkóznak is le rendesen, dél körül óránként több is.

A Manaslura vezető útvonalunk lejtői persze kisebb dőlésszögűek, sajnos még mindig rengeteg hó van fent. Időközben összeült az alaptábori nagytanács és arra a meggyőződésre jutottak, hogy holnap után egy pár napos rossz idő kezdődik. (Hétfőre jósolják az igazi vihart.) Én közben tipródom: mi van, ha nem lesz olyan rossz idő, mint amilyet az okosok emlegetnek? (Miki barátom
pl. barátságosabb képet festett...) Jó lenne felmenni holnap... Ha viszont belemászom a rossz időbe, akkor időt, energiát veszítek és felesleges kockázatot is vállalok, valamint lemaradok a készülő szuper-korai csúcstámadásról.

A rögzített kötél még nincs kész a 3-as táborig, én pedig egyedül
mozognék...

A nap folyamán néhányszor változtatok az álláspontomon. Végül arra jutok, hogy kivételesen nem próbálom meg jobban tudni, mint mindenki más. Kivárok pár napot. 13 nappal ezelőtt érkeztem az alaptáborba. Akár október közepéig is maradhatok... Ha kb. 3-4 nap múlva indul egy csúcstámadás, csatlakozom hozzá (bár sokkal inkább szerettem volna aludni a 3-asban a csúcstámadás előtt), aztán, ha szerencsém van, akkor hurrá, ha nem, akkor meglesz a hiányzó akklimatizációs kör, és még bőven marad időm.

Igyekszem nem kapkodni... (Még senki nem aludt a 3-asban, nyugi... Sok fent a hó, egy páros leszánkázott egy lavinával tegnap, amikor megpróbált a 2-es fölé nyomulni... Szerencsére becsusszantak egy hasadékba, és megúszták...)

Estére szinte az egész alaptáborral beszéltem. Mindenki kivár pár napot. Én is. Lenyugszom. Talán lemegyek egy-két éjszakára Szamagongba, hogy mozogjak, kiszakadjak az alaptábori rutinból.

2015.09.21.

Az 1-es és a 2-es tábor között