5:30-ra állítottam be az órát, de 5:00-kor már fent vagyok. (Kicsit izgulok:
van valami jelentős, magasztos és ijesztő abban, amikor először lépek a
Hegyre...) 6:00-kor mechanikusan felfalom a reggelit. (A korai időpont miatt
a reggeli még bizonytalankodik: hol lesz a legjobb neki?) Viszont főzök egy
rendes kávét (köszönöm Adam's Café!), ami talpra is állít.

Az igazság az, hogy a mai nap kicsit hazardírozok: a csomag, amit
összeállítottam, valószínűleg a legnagyobb, amit az egész expedíció során
fölfelé menetben szállítok majd. Az egyetlen tisztességes sátram (Zajo),
hószögek, bambusz, jó adag élelem és gáz, főző, stb. Az egyes tábor felett
már csak egy egyfalú bivak sátrat használok majd. Ha sikerül a motyóval
elérnem az egyes tábort, akkor komoly harci tett, ha nem, akkor jól
összekavarom a tervemet.

6:30-kor szándékosan lassan kezdek. A hátizsák egykedvűen imbolyog felettem.
Kicsit elkedvetlenítő érzés, amikor bő húsz perccel az indulás után
visszanézek, és még éppen csak elhagytam a tábort... De emlékeztetem magam,
hogy az enyém az egész nap, nem szabad kikészítenem magam.

7:30-ra érem el a Hágóvas Pontot. Pihenek, iszom, elmajszolom az egyik
utolsó almámat (még Samagongból van...), felveszem a beülőt, a hágóvasat,
aztán nyomás felfelé. Az elmúlt időszakban nem volt havazás és meleg volt az
idő, így a gleccserhasadékok nyitva vannak, nem rejtőzködnek alattomosan.
Russelék (a legnagyobb kereskedelmi expedíció) azért - biztos, ami biztos -
végiggurítottak a hegyen (ha jól hallottam, mostanra a 2. táborig) egy
madzagot.

Óránként állok meg, fegyelmezetten kenegetem az orrom, a szám, beosztva, de
rendszeresen iszom (nem hoztam fel elegendő folyadékot), 10 óra körül elérem
az "alsó egyest". Ugyanis két egyes tábort alakítottak ki a többiek. Az alsó
is hívogató, de rádió árnyékban van. (A szakáccsal néha próbálkozunk...)
Inkább felmegyek a felső táborhelyre. Fantasztikus kilátás. Találkozom egy
magyar származású osztrák mászóval és a francia haverjával. Ők is tábort
állítanak pont. Én persze nem hoztam fel csákányt (a mászáshoz jobb volt a
bot), így halkan káromkodva kapirgálom a hólapáttal a fagyott hegyoldalt.
Egy óra múlva áll a sátram. (És juszt se kértem el a csákányukat... Gyerekes
vagyok...) Elég csinosra sikerült.

Lefelé szinte végig szaladok, ugrálom át a hasadékokat. Egyre már BC-ben vár
az ebéd.

Holnap lesz az áldó szertartásunk (jön a láma), ami pont jó, hisz egy nap
pihenés kell is. Ha az időjárás engedi majd, 11-én alszom fent először.

2015.09.10.