Gyönyörű napfényes pihenő nap BC-ben. Az éjszaka persze nyögdécselős volt,
még érzem a magasságot rendesen, de azért munkaképes vagyok. Jó hír: minden
cuccom megvan. Rossz: a napelemes töltés nagyon esetleges, amit leginkább a
műholdas e-mail-hez szükséges laptop szenved majd meg. "Fürdök" (azaz kapok
egy lavór vizet a konyhától), ellenőrzöm a hegymászó cuccaimat, összerakom a
jégszerszámom (meg is köszörülöm, bár itt ez erős túlzásnak hat, hisz a
lejtők dőlésszöge enyhe), szponzoros fotókat csinálok (ez elég mókás, mivel
a hordóra rakott gép és a zászlók között futkosok, versenyezve az
önkioldóval), igyekszem feltölteni, amit lehet.

Délután három fele felszaladok 5100 méterre, az úgynevezett "Hágóvas
Ponthoz". (Mivel mindenki itt hagyja a hágóvasát, hisz csak innentől felfelé
kell.) A kondim elfogadható, bár természetesen érzem, hogy csak tegnap
érkeztem...

A puja szertartásunk 10-én lesz (feljön egy láma a völgyből), ami pont jó:
holnap felmegyek, felviszek egy sátrat, körülnézek és estére visszatérek.
10-én puja és pihenés, majd 11-én fent alhatok már a hegyen. (Addig nem
szabad az alaptábor felett aludni, amíg a hegy engedélyét nem kértük erre és
a láma meg nem áldotta az expedíciót.)