Szép nap volt a mai... Ma hagytam magam mögött a párás erdőket, hogy végül,
az út utolsó 1,5 órájában, klasszikus magaslati legelőkre, sziklás-füves
fennsíkokra érkezzek. A környezet ma sem okozott csalódást: nagyon érdekes
volt figyelni, ahogy a táj átöltözik, levetkőzik és a korábbi, élettel teli
szépség helyébe egy letisztultabb, vadabb báj lép. A sebes folyású, tiszta
patakok közét harsány zöld legelők ékesítik. Ezeken ma már nem csak apró
termetű, ősi jegyeket - lábukon zebracsíkokat, hátukon szíj szerű sávot - viselő lovacskák, de busa jakok is legelésznek. Az éjszakát Bimtang egy
egyszerű, kedves fogadójában töltöm, 3720 méteren, a Bimtang-gleccser bal
partján. (Ez a gleccser táplálja a Dud Kholát - a Tej-folyót, amit eddigre
már számtalanszor kereszteztem rozoga fa, vagy látványos kábel
függőhidakon.)