Reggel remek hangulatban vagyok, pedig úgy húz vissza még a hálózsák, valami finomat álmodtam. Konyi megelőzött a konyhasátorban. Szalámival, hagymával és vákumfóliázott, barna, magos kenyérrel kínálom. A meghúzott térdemet bekencézem, majd beveszek valami brutál mozgásszervi fájdalomcsillapítót, amit Vida doki ajánlott műholdon keresztül (Kösz!). A jégesést mindketten saját ritmusunkban tesszük magunkévá. Remekül érzem magam az 1-es Táborig. Aztán előbújik a gyilkos nap, és elmúlik a fájdalomcsillapító hatása. Azért – ha kicsit sajgón-kótyagosan is, de jó ritmusban értem el a 2-est, és hamarosan Konyi is befutott.

A nap további része céltudatos pakolászással telt – hisz holnap ki kell építenünk a 3-ast –, majd korán lefeküdtünk.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
2-es Tábor, 2008. május 13.