Ma végre csinálunk valamit!

A telefon megint hajnali 3-kor riaszt. Konyival, mint két robot, krumplit falatozunk, és a szükségesnél nem beszélünk többet. Meggyújtom a tüzet a tábori oltár mellett, és nézem, amint vidáman szaladgálnak a lángnyelvek a száraz borókaágakon. Konyival hamar megállapodunk, hogy mindenki a saját tempójában éri el a 2-est, és egyeztetjük a rádió-ablakok időpontjait.
Meglepően jó ritmusban mozgok. A jéglabirintus belsejében egyelőre csak sherpák vannak. Több ismerőssel is összefutok, sőt, az egyik torlódást okozó alumínium létránál egy pikáns sherpa dalra is rázendítünk. 8 körül érem el az 1-es Tábort, és nekilátok az itt deponált felszerelés szétválogatásának, elpakolásának.
9 körül erősödni kezd a nap. A Khumbu-gleccser az Everest, Lhotse és Nuptse csúcsok határolta hatalmas, havas medencéből nyeri táplálékát, itt gyűlik össze az a rengeteg hómennyiség, ami aztán súlyánál fogva jéggé tömörödik, és tovahömpölyög. Ez a gigászi, hasadékok szabdalta teknő a Hallgatás Völgye. Fehér falai összegyűjtik és felerősítve visszaverik a Nap sugarait. Szélcsend és gyilkos meleg van. A gleccser oldalmorénáján kialakított 2-es Tábort (avagy Előretolt Alaptábor) 11-kor érem el. Konyi – gigászi csomagok alatt – csak délután érkezik meg.
Sajnos Joby barátunk felszerelése egy félreértés következtében nem ér ide, így felajánljuk neki fölösleges meleg ruhadarabjainkat, valamint meginvitáljuk kettőnk közé a sátrunkba.
Az éjjel a magasság miatt nem igazán tudok elaludni. Konyi úgy alszik, mint a bunda. Forgolódom, majd naplót írok.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
2-es Tábor, 2008. április 25.

2008.05.05.

A csapat végre elérte a 2-es Tábort!