Ezt a napot vártuk! Ma felköltözünk 6000 méterre, az 1-es Táborba. 3-kor kelek, és fájdalmasan lassan elkezdek öltözködni. Minden ruhadarabot, valamint a belső bakancsot bezsúfolok a hálózsákba. Ahogy felmelegszenek, felhúzogatom, becsattintom, helyére igazítom őket. Szép csillagos éjszakánk van, kövér, fényes Holddal. Kíméletlenül dübörgök egyet Konyi sátrának oldalán. Az ebédlősátorban hideg van, mint a banya likában. Megtömöm a hátizsákom, és csinálok egy citromos-mézes teát. (Kathmanduban vettünk egy nagy zacskó citromot. Micsoda kincs ez most!) Konyi bizalmatlanul lapátolja be a müzli-reggelit. Következő alkalommal tojást kérünk, és majd harapunk hozzá egy kis kolbászt.
Zsákjaink tekintélyesre sikeredtek: sátor, élelem, gáz, edény, miegymás. Kami – Alaptáborunk vezetője – ahogy megígérte, bekészített a kőoltár mellé néhány borókaágat, hogy legyen mit meggyújtanunk a Hegy Szellemének, mielőtt elindulnánk felfelé. Amire 4 óra 30 perckor kerül sor. Mai feladatunk, hogy elérjük a Khumbu-jégesés tetejét, és ott kialakítsuk első táborunkat.
De vajon mi a csuda lehet az a jégesés? A gleccserek valójában hatalmas jégfolyamok, így minden úgy csinálnak, mint virgoncan csobogó, melegebb nővéreik, csak éppen nagyon lassúak, kimértek. Ahol egy folyó a kanyarban redőket vetne, vagy kipakolná a hosszabbik ív mentén hordalékát, a gleccseren dombok, vagy éppen akár több száz méter mély jéghasadékok, a parton pedig kőtörmelékből felhalmozott oldalmorénák jelennek meg. Ha pedig a gleccser medre nagyon meredek, úgy vízesés helyett „jégesés” keletkezik. Ez egy félelmetes, hatalmas jégtömbökből összerótt, nyiszogó, ropogó labirintus. A hasadékokat minden szezon elején kötéllel összekötött, ingatag alumíniumlétrákkal látják el az úgynevezett „jégesés doktorok” – egy csapat jól képzett, és a feladatra szakosodott sherpa hegymászó.

A mozgásunkon meglátszik, hogy ebben a szezonban ez még az első utunk a labirintuson át. Igaz, málhánk is tetemes. 8:30-kor rádiózunk: az Alaptábornak semmi különösebb mondanivalója, és mi sem erőltetjük. Elért minket a napfény, ami ebben a magasságban, a ritka légkör miatt jelentős ellenfél. Néhány órával később bevánszorgunk az 1-es Táborba. A sátorban fullasztó meleg. Megisszuk a maradék Pepsi Max-ünket, majd 16 óráig kába félálomban pihenünk. Később olvasztunk (a munka oroszlánrészét Konyi végzi), majd korán álomba szenderedünk. Az éjszaka viharos, szeles.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
1-es Tábor, 2008. április 19.

2008.05.05.

Dávid, nem sokkal az 1-es Tábor elérése előtt.

2008.05.05.

A csapat úton van a jégesésen keresztül az 1-es Tábor felé.