Lukla – Toktok

Reggel elég gyűrötten érkezünk a reptérre. Persze a reptér is elég gyűrött. Vida Sanyi szerint inkább egy lóversenypálya fogadó részlegére hasonlít, mintsem reptérre. Mindenhol csomag halmok, azokon átmászkáló, kiabáló helyiek, valamint megszeppent külföldiek. Mi békésen várjuk, hogy ügynökünk megtegye a tétjeinket, és visszatérjen a jó hírrel: beszállhatunk. 6:30-kor értünk ki a reptérre. Erre a becsekkolás dologra 8:00 előtt persze nem kerül sor. A túlsúlyt bepofátlankodjuk némi szemforgatás, sopánkodás és teátrális szerteszét pakolászás árán, majd hátra megyünk, egy másik – az előbbihez hasonlóan furcsán díszletezett – váróterembe. Itt várunk egy újab 1-1,5 órácskát, majd betessékelnek minket egy Twin Otter repcsibe, ami láthatóan már rég megette kerozinja javát.

Egy kedves utaskísérő lányka cukorkát és vattalabdacsokat (!) oszt. Nem kérdés, miért. Felpörögnek a légcsavarok és huss, máris Kathmandu-völgy felett vagyunk. Egymás szavát csak kiabálva értenénk, ha nem lenne egyébként is vatta a fülünkben. A gép vidáman ugrabugrál, fickándozik a levegőben, ahogy a légkör táncoltatja. Fél óra elteltével leszállunk Lukla falucskába, egy erősen minimalista leszálló pályára: a gépet egy szűk kanyonba manőverezi be a pilóta, majd ügyesen lepottyantja ferdén, hegynek felfelé. Így rövedebb úton megáll.

Szerződtetünk két hordárt, megreggelizünk, majd komótosan elindulunk felfelé, nagyjából délután 1-kor, hegynek fel, hegyről le, dús vegetációjú vidéken, barátságos, apró sherpa falvacskákon keresztül. Este 5 felé érjük el Toktok falucskát, ami bő 100 méterrel még lejjebb is van, mint Lukla. Bőséges vacsora után térünk nyugovóra puritán szobáinkban.

Klein Dávid
Pepsi Max Everest Expedíció (2008)
Toktok, 2008. április 03.

2008.04.23.

Végre úton a csapat - Klein Dávid, Vida Sanyi és Konyi.

2008.04.23.

Ezzel a repülővel érkeztek meg a srácok Lulkába.

2008.04.23.

Géczy Dávid a repülőn is forgat.

2008.04.23.

A Yeti Airlines Luklába szállít utasokat...