Klein Dávid első naplóbejegyzése:

Újra itthon!

Megható pillanatok a Ferihegyi Reptéren. Végül kibontakozunk a családtagok, szerelmek öleléséből, integetünk és nekilódul velünk a világ. Somolygok a kedves határőr lányra, majd bevackolom magam az ülésbe és irány a kék ég. Egyikünk se aludt az éjjel, a vészkijáratok bemutatása az estimesénk. A motorok jó nagy lármát csapnak, … majd – abba marad a lárma és felébredek. Kinyitom a szemem, arra gyanakszom, hogy átaludtam az utat. Oldalvást sandítok, de Konyin is látszik, azt látja az ablakon túl, amit én: Budapest.

A gép három generátora közül az egyik rendetlenkedik – és természetesen: első a biztonság! Egy kicsit évődünk a kedves utaskísérő lánykával, érdeklődöm, hogy betoljuk-e a gépet. Végül persze minket is kedvesen kitessékel.

Hála az Austrian és a Vista profi stábjának, akik már a csomagjaink bevételezésekor is rendkívül segítőkészek voltak (köszönjük!), hamar megoldást találnak a problémánkra. Jegyeinket átszerkesztik (ami nem kis feladat, mivel több jegyből álló útitervünk van), miközben mi a Bussiness váróban megiszunk egy martinit, majd – mint akit fagyott marhalábszárral hátulról tarkón vágtak – eldőlünk a kényelmes díványon kifekszünk és öntudatlan álomba merülünk.

Később kedvesen felkeltenek minket: kész az új jegyünk. Hazaszédelgünk... Mulatságos helyzet, de természetesen egyetértünk: fő a biztonság! Következő felvonás holnap reggel!

2008.04.23.

Konyi, a türelem mintaképe a Business váróban.

2008.04.23.

Dávid azon töri a fejét, most mi lesz?