Azt hiszem, most egy kicsit sok nekem az alaptábor: rengeteg jég, rajta össze-vissza görgő sziklatömbök. A sátram előtere feladta: a hatalmas bejárati ajtó darabokra szakadt. A GoalZero megint bemondta az unalmast. Se a 220-as, se a 12 V-os kimenetek nem működnek. Most, hogy megtudtuk, 27-én nyílik az ablakunk és még 4 (a mai nappal együtt) 4 pihenőnapunk van idefent, úgy döntöttem, egy napra és egy éjszakára lemegyek Gorak Sep-be, Stefiék elé. (Magasságban lényegében az alaptáborral azonos, de legalább sétálok egyet, lent lesz áram és net és valami ágy-féleségben alszom majd…
Kevesebb, mint 2 óra alatt szaladok le. A szokásos asztalomat kapom, berántják lent az aggregátort és hosszúra barkácsolt hosszabbítómmal az asztal mellé varázsolom az áramot. Hamarosan befutnak Stefiék is, de a szomszédos fogadóban szállnak meg. E-mail-eket írok (részben már a lemenetelünket szervezem) és sorozatokat nézek. Nem sok minden történik itt, Gorak Sepben… A torkommal már minden praktikát kipróbáltam, ma is folytatom a „háborút”: ma sós vízzel is öblögetek.
Klein Dávid
