Ma elérjük Namcsét… Várom már. De legalább ennyire várom a gyalogtúra mai szakaszát. Az első óra után feltűnnek a vaskosabb bokrok, később a fák is, majd az Imja Khola folyó keresztezése után, valahol Pangboche alatt belépünk az erdős vidékre.
Fenyőfélék és virágzó rododendronok vesznek körül minket. Mint izgatott kisgyerekek, minden mohás kőre, minden patakra vagy virágzó fára rácsodálkozunk. Tengbochéban – a kolostor árnyékában – ebédelünk, majd tovább ereszkedünk, hogy végül hosszasan harántoljunk Namcse felé…
Namcse előtt másfél órával fura bizottság fogad minket. Egy kínai tréningruhás nyomozó és két gyakorlóruhás fiatal rendőr csak ránk vár, hogy a námcsei örsre kísérjenek minket. Bizarr… Ők se tudják, miért kell megjelennünk a hivatal színe előtt – mi pedig olyanok vagyunk, mint Frodó és társai: „öregem, most aludtunk a Déli-nyeregben, minden papírunk rendben, na ne szórakozzatok”. Meg is mondjuk nekik, hogy menjenek csak, mi is jövünk, és persze minden virágzó fánál megállunk fényképezni…
Az örs Námcse legfelső gyűrűjén van, egy vályog épület egy házilag összedobott tollaslabda pályával. Egy faágról üres oxigénpalack lóg, azt ütögetik kb. óránként. Ilyenkor őrségváltás van. Előkapják egyetlen első világháborús puskájukat (fegyverzetük egyébként leginkább botokból áll) és ünnepélyes keretek között valaki más ül be az őrbódéba.
Sajnos az első órában szinte semmilyen figyelmet nem kapunk, az se derül ki, miért vagyunk itt. Végül bevonulok a tollas pályára (így kénytelenek foglalkozni velem, hisz nem lehet játszani) és tisztázom, ki is a felelős. Az úriember – nem viccelek, tényleg ezt mondják! – Szauronnak hívják. Végül elérem, hogy Mr. Szauron beszéljen telefonon nepáli ügynökünkkel. Mint kiderült, valaki engedély nélkül próbált mászni, ezért a szigorú ellenőrzés. Mr. Szauronnal és társaival egy bő óra alatt kibogozzuk adminisztratív dolgainkat, jegyzőkönyvet veszünk fel, majd a teljes rendőrséggel lefényképezkedünk a tollas pályán. Szabadok vagyunk!
A rendőrség előtt az RTL stábja vár már ránk. Este már együtt ülünk a Sherpa Land fogadó vacsoraasztalánál.
Klein Dávid
