Végre mozgásban vagyunk megint! Nagyon hosszú volt a kényszerpihenő… Április 23-án jöttünk le a hármasból, az előző, második akklimatizációs kör végén, és most május hatodika van: az expedíció 41. napja.
Meglepően érzelmes pillanat, amikor hajnali 3:30 körül újból meggyújtjuk a tüzet az alaptábori oltárunkon. A kaland folytatódik.
A jégesés rengeteget változott: egy helyen közel százméteres jéggörgeteg – egy friss omlás tanújele – fogad minket. Bár minden lendületesebb mozdulat komolyan károsítja – égeti, szaggatja-fagyasztja – a torkunkat, mégis, nincs más megoldás, tempósabban haladunk a cikisebb szakaszokon. A biztonság egyetlen záloga itt sebesség.
Még napfelkelte előtt elérjük az egyes vidékének alsó peremét. Előttünk a Hallgatás-völgye. Végre komótosabban ballaghatunk. Amikor – nem sokkal az egyes felett – elkap minket a nap, nekivetkőzünk. Egyik réteg a másik után vándorol a hátizsákba, végül aláöltözetben ballagunk a kettes tábort rejtő oldalmoréna felé. Felettünk az Everest – Lhotse – Nuptse hegykaréj magasodik.
A kettesben mindent rendben találunk, itt még vastag felfújható matracunk is van a polifóm réteg felett. A Zajo Lofoten 2 sátrunk – ha nem is tágas kettőnknek – de nagyon kényelmesen belakható. Holnap irány a Lhose-fal.
Klein Dávid
